🫶 1 éve: tej- és tojásintoleráns lettem. És az életem gyökerestül megváltozott.

Egy évvel ezelőtt még abban a boldog tudatlanságban éltem, hogy a tej és a tojás az élet alapjai. Aztán a testem közbeszólt. Nem finoman. Nem diszkréten.
Hanem piros, viszkető, égő foltokkal, ekcémával.
Egy falat tej vagy tojás, és a bőröm azonnal üzen:
"Ez nem jó. Azonnal hagyd abba."

Nem allergia – intolerancia.
És a reakciója nem gyomorfájás, nem puffadás…
Hanem vörös, viszkető ekcémás foltok.
A lábamon, karomon, hátamon ott, ahol a legkevésbé szeretném.
Fáj, ég, és sokszor a tükörbe nézni is nehéz.

Az első hónapokban úgy éreztem, az étel az ellenségem lett.
Minden falat potenciális támadás.
A boltban órákig álltam egy-egy termék felett, és úgy böngésztem a címkét, mintha bombát hatástalanítanék.
A "nyomokban tejet tartalmazhat" felirat pedig egyenesen olyan volt, mint egy fenyegetés.

És persze jöttek a "jó szándékú" tanácsok:

• "Egy kis tej nem a világ vége!"

• "Biztos csak beképzeled."

• "Ez most valami új trend?"

Nem.
Ez nem trend, nem divat, nem hóbort, és pláne nem hiszti.
Ez egy egészségi állapot, amit nem választottam.

Ha eszem tejterméket vagy tojást → pár órán belül megjelenik az ekcéma, piros és viszkető.
És onnantól napokig szenvedek.
Szóval nem, nem "egy kis sajt" a probléma.
Hanem a következmény.

Ezután jött a Konyhai Kísérletezések Korszaka.

• csere tej helyett növényi tejre,

• tojás helyett banánra, lenmagra, almára,

• és minden egyes recept egy új esély volt.

Néha siker, néha katasztrófa.
Őszintén: volt olyan próbálkozás, amit csak óvatosan "masszának" neveznék.
De amikor valami végre működött, az olyan érzés volt, mint egy mini győzelem a saját testemért.

És tudod mit?
Ez a kísérletezés valószínűleg sosem fog véget érni.
Mindig lesz új recept, új alapanyag, új "vajon ez jó lesz?" pillanat.

A legnagyobb változás mégsem a konyhában történt, hanem bennem.

Megtanultam:
✨ figyelni a testem jelzéseire
✨ türelmesnek lenni
✨ és elfogadni, hogy a "nem eheted" nem korlát, hanem iránytű

Ma már nem az a kérdés, hogy mit nem ehetek.
Hanem az, hogy mit alkothatok helyette.

Ha valaki azt mondja, nem ehet bizonyos ételeket, kérlek, ne vond kétségbe.
Mögötte lehet fájdalom, viszketés, bizonytalanság és rengeteg tanulás.

És ha te is ilyen helyzetben vagy:
nem vagy egyedül.
És nincs semmi "hiszti" abban, hogy vigyázol a testedre.

Én egy év után először érzem azt:
nem elvettek tőlem valamit.
Hanem kaptam valamit.

Egészségtudatosságot.
Önismeretet.
És egy jó adag kreativitást a konyhában.