2016

2018.08.03

A hétvégén lefutottam életem első versenyét , a Vivicitta 7 km-es távját!! Miért is jelent Nekem ez olyan sokat? Volt egyszer egy lány, aki rendszeresen sportolt aztán jöttek a gyerekek és a várandóság alatt felszaladt rám + 35 kg!!Hiába diétáztam nem fogytam.. kiderült IR betegségem van. Jött a nagy felismerés , hogy tennem kell valamit!! Belevágtam az IR diétába és gyógyszert szedtem lassan elkezdtem fogyni. Akkor nagyon megörültem, gondoltam jöhet a sport ! És mi a legegyszerűbb hát a futás! Cipőt fel és irány!! Aztán jött a döbbenet, hogy az első, mondom az első saroknál kiköptem a tüdőm és meg kellett állnom, mert nem bírtam.. akkor ott a sarkon elsírtam magam, mert elszomorodtam, hogy mennyire nem megy ez nekem.. Hazasétáltam. Összerogytam, mert rájöttem mennyire nincs kondim, hova lett ami régen volt? Pár napig teljesen össze voltam roskadva, sajnáltam magam és persze mindent és mindenkit okoltam a helyzetemért. Aztán egyszer csak jött egy "kattanás" és elhatároztam nem mehet ez így tovább. Csináltam a diétát és szépen lassan elkezdtem sétálni futógépen. A kilók nagyon lassan és nehezen mentek le, de nem adtam fel. 2016 januárjában már - 28 kg-nál tartottam. Akkor elhatároztam újra megpróbálom a futást!! Cipőt vettem és elindultam! Annál a bizonyos saroknál eszembe jutott a lány aki ott sírva fakadt és hazasétált! Most gondolatban elfutottam a lány mellett és nem csak elfutottam, de akkor az első futásnál 5 km-t futottam!! Hazamentem és januárban elhatároztam, hogy lefutom a Vivicitát! Minden héten 2-3 alkalommal futottam, hol rövidebb hol hosszabb távokat. A leghosszabb távom 8 km volt! A versenyre az utolsó pillanatig vártam a nevezéssel, mert nagyon izgultam, nem tudtam eldönteni bele vágjak-e vagy sem? Féltem a csalódástól, féltem, hogy nem fog menni. Aztán vettem egy mély levegőt és mégis csak beneveztem a versenyre! Nagyon nagyon izgultam! A rajt előtt a várakozás eszméletlen jó volt, nagyon klassz volt a hangulat! Aztán elindult a tömeg és rögtön egy emelkedőn kellett felfutni az Árpád híd felhajtónál! Sokan nagy lendülettel vágtak bele Én igyekeztem a saját tempómat megtartani, nem szerettem volna rögtön kifáradni! Egész végig tartottam a tempót, nagyon lelkesítő volt, hogy idegen emberek bátorítottak, szurkoltak végig az út mellett! Jött az 5 km-es tábla.. el sem hiszem..aztán jött a 6 km-es tábla, gondoltam most már bármi történik is megcsinálom!! A vége nagyon nehéz volt, kifutottam magam, de MEGCSINÁLTAM és az eddigi legjobb időt futottam!! Nagyon nagy öröm volt bennem és büszkeség! Talán másnak nem jelent ez olyan sokat, de Nekem nagyon nagy dolog!! Mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy soha ne adjátok fel!!!!!